AZ AMATŐR ZENEKAROK ÁLTALÁNOS PROBLÉMÁI ÉS ZENEI KORLÁTAI
Mielőtt elolvasnád ezt az írást és elkeseredve azonosulnál az itt leírtakkal, tudnod kell azt, hogy minden probléma megoldható vagy orvosolható, a korlátok pedig kitolhatóak vagy akár le is lerombolhatóak. A jó hangzás, az eredményes próba, az egyén és a zenekar fejlődése, a sikeres előadás vagy koncert, a fizetős vagy jobban fizetős játszások (haknik), másrészt a zenekar szakmai megítélése és előmenetele csakis rajtad, rajtatok múlik.
Amikor azon töprengünk, hogy miért nem mennek a dolgok úgy, ahogyan szeretnénk vagy a zenei, zenekari elképzeléseink mitől nem mozdulnak jó irányba, hajlamosak vagyunk rajtunk kívülálló okokra hivatkozni. Személyek, lehetőségek, képességek, felszerelések vagy éppen a kultúra aktuális színvonala. Bármelyikben is keressük a toporgásunk okait: csak a figyelmünket tereljük el a valódi okok megtapasztalásáról és megoldásáról. A következőkben leírok mindent, amit tapasztaltam a saját tanítványaim vagy az én kezem alól kikerült zenekarok zenei életében.
A próbahely
Egy hely, ahol a zenekari " aberrációinkat" megvalósíthatjuk, ahol zenei elképzeléseinket teret tudunk adni, lehetőleg úgy, hogy senki ne zavarjon minket. Mások zavarása, az első időkben nem biztos, hogy eszünkbe jut, persze erről a tényről rövid időn belül úgyis értesülünk. Nem feltétlenül mindenkinek tetszik az, ami nekünk. A szomszédok füle nem biztos, hogy képzettebb a mienknél, de az is lehet, hogy vájtfülűek laknak körülöttünk vagy csak egyszerűen éppen akkor akarnak csendet, amikor a próba folyik. Mielőtt belecsapnánk a muzsikálásba, gondolnunk kell a körülöttünk levőkre. Ha ezt mi nem teszzük meg, akkor majd ők megteszik helyettünk és kezdődik a tipikus történet: viták, feljelentések, retorziók.
A zene: művészet. Mint művészet pedig, alkotó és építő természetű. Alkotni, létrehozni valamit pedig gyomorgörccsel, megfélemlítve, stresszesen nem lehet. Ezért tehát a zenélés mellett kicsit okosnak is kell lenni, a fenti problémákat illetően.
Örömzene vagy próba
Két típusa létezik a zenekari próbának. Egyik a döngetés, másszóval örömzene, melynek jellemzően a koncepció nélküli, pusztán jókedvből fakadó zenélés, zenélgetés a célja. A kezdő, amatőr zenekaroknál, a kezdeti egészséges lelkesedésből fakadóan, legtöbbször ez a "próba": a próba. Másik kategóriája a zenekari próbáknak, az már a valódi próba. Készülni valamire, műsort bővíteni, tanulni vagy egyszerűen csak közösen gyakorolni. Mindezt persze tudatosan téve.
A döngető típusú próbákhoz körültekintően kell megválasztani a helyszínt. A figyelem a hangszigeteltségre, vagy a megfelelő elszigeteltségre irányuljon. Ma már számtalan hely létezik, ahol lebonyolíthatóak az efféle zenekari összejövetelek. Próbahelyek, ahol csak a termet adják, a felszereléseket a zenekar hozza és viszi. Még egy üres terem is nagy kincs: egy sziget, ahol lehet dübörögni és ahol a zenekar eljuttat a katarzis élményéig. És persze létezik nem egy olyan próbahely, ahol felszerelés áll a zenekar rendelkezésére: hol ilyen, hol olyan, de mégis csak felszerelés. Nem kell dobot venni vagy vinni, az erősítők megszólalnak így vagy úgy. Szinte csak a kézi hangszerek és a különböző hangmodulációs eszközök (effektek) szükségesek. Ritka az a hely, ahová még ezeket sem kell vinni, pedig bizony lenne rá igény. Az ilyen üres vagy felszerelt próbaterem bérleti díja nem is olyan magas, mint azt elöször képzeled. Természetesen ez mindig függ a felszereltség fokától. Egy mozijegy és a "kötelező" hozzávalók árából több órát is eltölthetsz egy zenélésre alkalmas helyen. Sőt az élmény, amihez az örömzenélés során hozzájutsz, sokkal teljesebb és maradandóbb, mint amit egy film adhat neked.
Ha nem tudsz fizetni a próbahelyért vagy nincs a közeledben ilyen lehetőség, akkor leleményesnek kell lenned és kutatnod kell olyan helyek után, ahol szívesen látják a zenélni szeretőket. Van, ahol a zenei ellenszolgáltatás fedezi a terem bérleti díját. művelődési házak, vállatok kihasználatlan, eldugott termei, gyártelepek elhagyatott raktárai, műhelyei, iskolák szabaddá tehető helyiségei mind-mind alkalmasak próbahelynek. Ha felfedezed a körülötted lévő lehetőségeket, biztosan találsz a zenekarodnak valami megfelelő helyet. Elképzelhető, hogy lesz olyan, ahol támogatnának, de nincs hely vagy elutasítanak és hallani sem akarnak az ötletedről. Azonban, ha kitartó vagy, akkor rátalálhatsz arra a helyre is, ahol tudnak Neked segíteni.
Így tettük hajdanán ezt mi is. Pincékben, iskolákban, muvelodési házak félre eso és "nem létezo" helyein osztottuk egymásnak a zenei igazságainkat. Na, persze sokszor rosszul döntöttünk a próbatermekkel kapcsolatban és akkor mennünk kellett, mert zavartunk. De így is jó volt, mert legalább kétszer-háromszor nyomtuk azt, amit nyomni szerettük volna, önfeledten, koncepció nélkül, a beteljesedés érzését megtapasztalva.
Amikor felmerül Benned az igény, a valódi zenekari próbára, már több gyakorlási alternatívát tudsz elfogadni. Mit is értek ezalatt? A zenekari felkészülés és munka nem a próbahelyen kezdődik és nem is ott végződik. Az csak egy állomása a munkának. Csak egy részmunka. A részmunkák egymásutániságából adódik a termék, vagyis a zenétek. Ha kihagyod az egyes fázisokat, akkor félkész vagy hiányos terméket fogsz előállítani. Vannak olyan "fogyasztók", akiknek jó ez a selejtes termék, ezért el is tudod adni nekik. Ha neked ez jó és annak is, aki fogyasztja, akkor megtaláltad az egyensúlyt. Csakis Te dönthetsz arról, hogy mit és kinek akarsz adni.
Továbblépés az, amikor rájössz, hogy igényesebb "terméket" is képes vagy előállítani. Itt jön az a felismerés, amikor igényeled a különböző feladatok megismerését és bevezetését a zenekari ügyködéseidbe. Ezekből a feladatokból sok van és időben, térben eltérnek egymástól. Az alapozó munkálatok a kezdeteknél indulnak: önképzés, gyakorlás, tanulás, zenekar alapítás. Ezekről később még részletesen írok. Tegyük fel, hogy az alapozás már így vagy úgy megtörtént. Abból kell a legjobbat kihoznod ami most van, amivel éppen rendelkezel.
A valódi próba feltételei
1. Zenekari megbeszélés
Történjen bárhol, tartson bármennyi ideig, de ez a legfontosabb része a zenekari próbának. Ez az alapozás. A legtöbb zenekar a próbahelyen beszéli meg a stílusokra, az adott számra vonatkozó kérdéseket. Sőt, a próba elején gyakran hangzik el, az a reményteljes kérdés:"Na, mit is játszunk?" Nem igazán jó ez a koncepció. A próbahelyen zenélünk, gyakorlunk, rutinizálunk és tanulunk. A beszélgetés bárhol létrejöhet. Ha fizetsz a próbahelyért és ott tárgyalod meg a gyakorlásra vonatkozó tudnivalókat, akkor elbeszélgeted a pénzedet és ídődet. Ha sok van ezekből, tedd ezt. Van aki elissza, elfecsérli. De ha ezt az ellocsogott pénzt felszerelésre fordítod, akkor fejlődik a zenekar. Vegyél inkább a dobosnak egy jó verőt vagy a gitárosnak, basszgitárosnak új húrokat és attól majd jobban fog szólni a zenekarod. Ez majd arra inspirál mindenkit, hogy inkább zenéljen, mint beszélgessen.
A megbeszélés így hát történjen más helyen és időben, ahol nyugodtan, higgadtan meg tudjátok beszéli a próba terveit. Azért mondom azt, hogy más helyen, más időben, nyugodtan és higgadtan, mert a próbahelyen általában fel vagyunk pörgetve. Felpörögve pedig nehéz megértetni magunkat és megérteni másokat. A megértéshez figyelem kell. A figyelemhez üresnek kell lenned, befogadóvá kell válnod. Képzeld el a gitárost, ahogy izgatottan szorongatja a hangszerét, markolássza a nyakát, lépked az effektjein. Ugye nem képzeled azt, hogy bármi érdemlegeset meg tudnál vele beszélni ebben az állapotban? Ő már átszellemült. Zenélni akar, nem dumálni és igaza is van. Figyeld a dobost: mindegy, hogy mit: csak játszana. Ütné, vágná a hangszerét (mert végre van), hangoskodna, ijesztgetne. Ez a dolga és most is ezt csinálná, ha kell, he nem. Nehéz így szót érteni vele. A zenekari megbeszélésen mások a körülmények, így mindent el tudtok mondani egymásnak. Egyeztetni tudjátok a játszandó stílusra, zenékre vonatkozó elképzeléseiteket. Meg tudjátok beszélni, kinek mi a dolga a zenekarban. El tudjátok dönteni, mit és hogyan fogtok gyakorni a próbán. Meg lehet beszélni a játszandó dal részeit, a megbeszélt dolgokat pedig érdemes leírni, így mindenki számára érthetőek és megjegyezhetőek lesznek a teendők. Hogyan kezdjük a dalt, mennyit játszunk a részekből, ki-mikor improvizál, mik a verse és refrén részek sorrendjei. Ezer dolog van, amit meg kell vitatnotok. Ha mindenki jegyzetel vagy a zenekarvezető kiosztja az előre megírt dalvázlatokat, akkor a megbeszélésnek nyoma van. A tagok hazaviszik a jegyzeteket és azok szerint gyakorolnak. Próbán már csak le kell játszani azt, amit a megbeszélésen megértettek és otthon kigyakoroltak.
Ez tehát az igazi próba előkészítése, vagyis az alapozás. A megbeszélésen természetesen figyelmet kapnak az elképzelések, a zenei és az emberi ellentétek, a továbblépést segítő ötletek és a változásra szoruló dolgok. Nem létezik olyan zenekar, ahol nincsenek problémák. Másképpen mondva csak olyan zenekar létezik, ahol problémák is vannak. Ezeknek pedig két csoportja van. Az egyik vonal az, ahol időben felismerik és megoldják a problémákat és kérdéseket, a másik pedig az, ahol már a megalakulás pillanata magában hordozza a feloszlás szükségességét. A zenekari kapcsolatok, emberi kapcsolatok. A kapcsolatok pedig figyelmet igényelnek. Ha ez nincs és "csak a zene van", akkor hamarosan a nagy ambíciókkal és lelkesedéssel alapított zenekar: nincs.
2. A tagok egyéni felkészülése
A próbák minősége és eredményessége elsősorban a zenekari tagok egyéni felkészültségén múlik. Nem azt értem ezalatt, hogy az egyes tagok mennyi ideje és milyen szinten műveli a hangszereiket. Ennek a felkészültségnek a lényege, a zenekari megbeszélésen megadott irányvonalak követése. Nézzünk erre néhány lehetőséget.
A zenekarvezető kiosztja a jegyzeteket vagy a kottákat, melyek konkrétan vagy felvázolva és érthetően tartalmazzák az egyes hangszerekre jutó szerepeket. Mindenki hazaviszi az írott anyagot és lehetőleg kívülről megtanulja azokat. Nem az a dolguk a tagoknak, hogy élvezkedjenek a szólamokkal, mert akkor elmarad a tudatosítás, a rögzítés és a megértés. Inkább a figyelem, a részek megtanulása és egymásutánisága, a tempó megtartása a fontos.
Ha a dal nem saját, akkor érdemes felvételt is szétosztani, mert így mindenki teljes képet kap a játszani valókról. Szinte minden dalnak meg lehet szerezni a dallam-akkord kottáját, vagy a partitúráját. Ez utóbbi, óriási segítség lehet, hiszen minden, ami megtörténik a dalban, az ott le van írva. Olyan, mint egy könyv: elolvasod és rögtön tudod, miről is van szó. A partitúra egy rendkívül hasznos dolog. A dalban elhangzó szólamok (ének, gitár, basszusgitár, billentyű, dob) le van jegyezve benne, egymás alá, sokszor tabulatúrával együtt. Nem létezik nagyobb segítség ennél.
A profi zenészek is hasonlóképp csinálják. Elhívnak valahova játszani, kapsz egy hangayagot, meghallgatod, leszeded a rád vonatkozó szólamot, leírod vagy megtanulod kívülről, a próbán pedig eljátszod, amit kell. Ilyen egyszerű. Még egy profi is kigyakorolja otthon a szólamát és felkészülve megy el a próbákra. Ezt ajánlatos tennie egy amatőrnek is.
Saját dalok betanulásánál érdemes alapot készíteni az elképzelésről, mert így az egyéni felkészülés is egy próba lehet. Egyszerű alapra gondolok: szóljon a felvételen csak egy dob és egy akkordhangszer. Ezzel a két hangszerrel már érzékeltetni lehet a dal lüktetését és részeit. Így könnyen világossá válik és rögzül a dal szerkezete és felépítése.
A zenei segédalapokat az internetről legálisan és ingyenesen letölthető programokkal könnyen el lehet készíteni. A dob egyszerű szólamait és alapvető lehetőségeit néhány perc alatt bárki megértheti és megtanulhatja. Néhány információ a stílusjegyekről, a dobszerelés egyes hangszereiről és máris indulhat a kísérletezés. Na, persze a cél nem az, hogy bonyolult grove-okat és dobszólókat szerkesszünk, hanem csak annyi, hogy az elkészített alap segítsen az adott dal megtanulásában. Ahogy a dobot, úgy a basszus és egy akkordhangszer szólamát is elkészíted magad. Néhány összefüggést és alapszabályt kell csak megismerned és használható segédanyagot tudsz létrehozni. Érthető módszerekkel könnyebb megtanulni ezeket a dolgokat, mint azt valaha is gondoltad volna. Az "egy szál gitár"-ral felvett alap is komoly segítséget nyújthat a felkészülésben. A különböző dinamikai és lüktetési technikák az egyszerre 2-3 szólam (basszus-akkord-szóló) megjelenítése tökéletesen alkalmassá teszi a hangszert egy dal hangulatának visszaadására.
Amikor azt mondom, hogy "felvétel", akkor ne gondolj nagy dologra. A magnód mikrofonjával, digtafonnal vagy a mobiloddal rögzített hanganyag éppen olyan megfelelő és használható lehet, mint a letölthető egyszerű stúdióprogramokkal elkészített felvétel.
Utoljára, de nem utolsó sorban óriási segítség (feltéve, ha tanulsz valakinél), ha a tanárod szakértelmét kéred a dal betanulásához, függetlenül attól, hogy saját vagy ismert dalról van-e szó. Ez utóbbi lehetőséget a zenekar összes tagja megszívlelheti és ha tud, élhet vele. Azt hiszem, ha megvalósítjátok az egyéni felkészülésre vonatkozó dolgokat, akkor komoly, termékeny és igazán élvezhető próbát tudtok majd tartani. Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem lesznek problémák. Bőven akad majd újabb megoldandó kérdés, de azok többsége már a zenekarvezetői feladatkörbe tartoznak.
3. A vezető
Sokaknak az jut eszébe a vezető posztról, hogy elsőnek lenni. A legfontosabb és leglényegesebb személynek lenni. Ez biztos jó dolog lehet, mert kiemelkedhetünk a szürke tömegből. Lesznek "beosztottjaink" és föléjük kerülhetünk. Aki így gondolja, azt nem a teendők, hanem a hatalmi vágy kiteljesítése ambícionálja. Ez bizony veszélyes mindenki másra és így saját magára nézve is.
Az igazi vezető nem emelkedik senki fölé, inkább támaszték, pillér, oszlop, ami egybe vagy összetartja azt, amik és akik rá vannak bízva. Tisztában van önmagával, a vezetettjeivel és a küldetésével. Vannak elképzelései, amibe képes mások elgondolásait beleilleszteni és közös érdemmé formálni. Felkészül és felkészít. Figyel és figyelmet követel. Úgy ténykedik, hogy mindenki magától jön rá saját teendőire, hiányosságaira, hibáira. A próbákon elsősorban mindenki magára figyel, hogy az éppen aktuális tudása szerinti legjobbat produkálja. Ezzel szemben a vezető mindenkire figyel. Egyben kell hallania a dalt, tisztába kell lennie a szólamokkal és a ritmikkákal. A tempó figyelése, a hangzás minősége, a megbeszélt dinamikai megoldások betartatása, a próba teljes levezetése és az abból adódó problémák (akár zenei, akár emberi) kezelése mind-mind az ő feladata. Nem beszélve a próbák, fellépések időpontjainak egyeztetéséről és a zenekarban létező vagy kialakuló ellentétek közös nevezőre hozásáról. Az elmondottakból, azt hiszem kiderül, hogy főnöknek, zenekar vezetőnek lenni, nem a tagok fölé emelkedést, hanem sokkal inkább a melléjük szegődést jelenti.
Mindezeket érthetjük úgy is, hogy a vezetőnek van a legtöbb dolga a zenekarban. Feltételezzük azonban azt, hogy a veztő nem csak emberileg és szakmailag felel meg a posztjának, hanem szervezőkészsége is van. A szervezés pedig a zenekar kereteien belül azt jelenti: a megfelelő feladatot rábízni a megfelelő emberre, tagra.
Egy amatőr zenekarban sokszor mindenki főnök akar lenni. Lehet is. Legyen a saját szólamának és hangszerének főnöke, mert így megfér akár tíz főnök is egymás mellett. De ennyi vezetőnek azért kell egy fővezető, különben tíz felé akar majd elindulni a zenekar. Amennyiben csak zenekarosdit játszunk, legyen hát mindenki "első" ember. Élvezzük mindannyian a zenekar vezetői beosztás mámorító illuzióját. Ha viszont komolyan gondoljuk zenekari dolgainkat, akkor válasszunk olyan személyt, akit alkalmasnak látunk erre a feladatra és támogassuk őt bizalmunkkal és minden tudásunkkal.
4. Vezetett próbák
Biztosan láttál már olyan hajót filmen, képen vagy a valóságban, ami 20-30 vagy akár ennél sokkal több evezős segítségével halad a vízen. A hajótest gyorsasága és fordulékonysága, de még a fékezése is az evezősök összehangoltságán múlik. Akármilyen erősek és ügyesek a lapát kezelői, ha nincsenek szinkronba egymással, elvész a befektetett energia nagy része. Nem megy veszendőbe azonban, ha valaki levezényli a mozdulatok tempóját és mindenki ahhoz tartva magát egy emberként cselekszik. Ezt a valakit hívják "vezénylő"-nek. Tiszában van a tempókkal, trükökkel, be tudja vetetni a kanyarokat, tudja, hogy mikor kell belehúzni és mikor fékezni. Gondolj bele egy ilyen nagy evezős hajó ütközetébe. Na persze marhaság volt az egész hadakozás, öldöklés, de ez akkor, ott egyiküknek sem jutott eszébe. A manőverezés, az irányba állítás, a fékezés és az ütközéshez szükséges tempo megadása a vezénylő feladata volt. Parancsot teljesített ugyan, de neki kellett döntenie a megvalósításról. Ha sietni kellett és izgalmában túl nagy tempóban verte a vezénylő dobot, akkor szétesett az evezés tempója és összeakadtak a lapátok. A saját és mások életével játszott.
Mivel szerencsére a zenekar vagy a próba levezénylőjének nincs veszélyben az élete, így ez hálásabb feladat, mint egy hajón nagydobot ütni. A minőséget viszont itt is, ott is egyformán jól kell hozni. A vezetett próba tehát annyit jelent, hogy a zenekari tagok ide vonatkozó tudása fölött álló személyt, tanárt megbíznak a próba levezénylésére. Ennek a hozzáértő személynek a feladata minden olyan alapvető szabály és továbbmutató tanács átadása, amitől a zenekar játéka és hangzása gyökeresen megváltozik. Másképp mondva: minden sokkal jobban fog szólni. Nézzünk egy-két dolgot, miben is várhatunk szakmai tanácsot a próba vezetőjétől:
Fontosak és alapvetőek, a hangszerekre vonatkozó tudnivalók
- hangolhatóság
- használhatóság és állapot
- hangszínek
- beállítások stb.
Hangszerelések és a hangszerek lehetőségei
- mit és hol játszunk
- a hangszerek szólamszerepe
- hangszerelési alapszabályok és továbbmutató megoldási lehetőségek
- a stílusokra vonatkozó alap és továbbmutató szabályok
- a különböző hangszerek szólamainak korrigálása
Ritmika és dinamika
- a tempo betartatása
- a ritmusok és ritmusképletek pontosítása
- a stílusra jellemző ritmusvilág ismertetése
- tanácsok a közös játék gyakorlására
- a stílusra jellemző egyéni hangszer- és énekszólam, valamint a zenekari összdinamika beállítása
- az egyéni játék dinamikájának ismertetése
Hangzás
- felszerelésre vonatkozó tanácsok
- a hangszerek sajátosságaiból eredő, hangzást zavaró hatások ismertetése és megszüntetése
- a stílusokra jellemző effekt hangzások ismertetése és bemutatása
- a hangerő arányok beállítása a felszerelésen
- hangerő arányok a játék közben
- a hangszerek hangszíneire vonatkozó tanácsok, a hangerő és az arányok tükrében
- a hangszerek, erősítők és effektek beállítására és térbeli helyzetére vonatkozó, hangzást javító trükkök
- a próbahely adottságainak legjobb kihasználása (a hangzás szempontjából)
- a hangerő optimalizálása
